Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft.

Dezsériné dr. Major Mária - Trönnberg-Révai Adrienne: Gyáripari/feldolgozóipari kilátások egy pán-európai előretekintésben.
In. Fejlesztés és Finanszírozás, 2006. 3. sz. 82-87. o.

A reálszférával, ezen belül a gyáripar/feldolgozóipar kilátásaival, az ezt támogató iparpolitikai alternatívákkal kapcsolatosan az elmúlt 15 évben egyre kevesebb átfogó jövőkép, ezt alátámasztó forgatókönyv született. Ezért is figyelmet érdemlő a Manufacturing Visions - Integrating Diverse Perspektives into Pan-European Project (ManVis).
A projektnek két fontos célja volt: Egyrészt, hogy érvanyagot nyújtson az európai politika formálói számára ahhoz, hogy megfelelő információk alapján hozhassanak döntéseket a fenntartható fejlődés és a versenyképes európai gyártás (feldolgozás) érdekében indított akciók esetében. Másrészt az, hogy támogassa az európai gyáripar/feldolgozóipar résztvevőit abban, hogy több ismeretre tegyenek szert a változó piacok hosszú távú kilátásaival kapcsolatban.

Dezsériné dr. Major Mária: Az európai civil szervezetek szerepe a külgazdasági stratégia alakításában.
In. Európai Tükör, 2005. 4. sz. 78-88. o.

A civil társadalom európai eszmetörténetében elfogadottak a következő megfontolások: a civil társadalom eszményei európai hatókörűek, piacgazdasági viszonyok és plurális társadalmi feltételek mellett érvényesülnek, a tevékenység szervezeti keretei folyamatosan átalakulóban vannak.
A harmadik szektor - az un. nonprofit, civil szektor - szerepe azért is nő az európai társadalmakban, mert egy folyamatosan megoldatlan "demokratikus deficit" részbeni feloldását jelenti a civil szférának a döntéshozatalt megelőző konzultációkba való széles körű bekapcsolása. A civil párbeszéd napjainkban már fontos eszközzé vált a kormányzási alapelvek megvalósításában.

dr. Benedek Tamás: Fennmaradni és fejlődni az egyesült piacon.
In. Európai Tükör, 2004. 4-5. sz. 134-145. o.

Az Európai Unió lakossága jelentősen bővült a csatlakozással, és az Unió olyan politikai és gazdasági erőt képvisel, amely méltán lehet versenytársa az USA-nak vagy Japánnak. Ugyanakkor nemcsak a most csatlakozott országokban érzékelhető lényeges lemaradás, hanem a korábbi EU tagállamokban tapasztalható elbizonytalanodás is számos veszélyre, és az olyannyira várt kibontakozás késésére utal.
Sokak szerint megvan a veszélye egy úgynevezett "többsebességes Európa" kialakulásának, ahol a bővítés ellenére megmaradnak azok az alapvető különbségek, amelyek az EU 15-ön belül vezető országok és az újonnan csatlakozottak között kétségtelenül fennállnak.

dr. Benedek Tamás: A felzárkózás lehetőségei és a magyar export.
In. Európai Tükör, 2003. 2. sz. 54-66. o.

Hazánknak a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt helyét tekintve a közeli jövőben két veszéllyel kell szembenéznie. Az egyik, hogy az itt működő külföldi vállalkozások tevékenységüket tovább telepítik olyan országokba, ahol olcsó munkaerővel és hasonló, vagy számukra még kedvezőbb környezeti feltételekkel képesek termelni. Ez a kisebb veszély. A nagyobbik az, ha csak arra koncentrálunk, hogy Magyarország nemzetközi munkamegosztásba történő bekapcsolódása az egyszerű munkaerő eladásából álljon.
A szerző szerint, bár komoly erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy kiépüljön és hatékonyan működjék a magyar beszállítói ipar, magyar beszállítók mind a mai napig csak mintegy 5-7%-os arányban képesek a nemzetközi nagyvállalatok magyarországi üzemeinek beszállítóivá válni.
Az államnak azt a középutat kell e területen megtalálnia, amely lehetővé teszi, hogy a keményebb nemzetközi környezetből fakadó verseny diktálta feltételek a magyar kis- és középvállalkozókra vagy nagyvállalatokra történő megjelenése ne sokkszerűen érje ezeket a vállalatokat. A ténylegesen megjelenő szigorúbb versenyfeltételekhez történő alkalmazkodást pedig egyéb eszközökkel - többek között az előbb említett exportösztönzési eszközökkel - kellene segíteni.

Dezsériné dr. Major Mária: A nyugat-európai kis- és középvállalkozói szektor. Méret- és ágazati szerkezet, a termelékenység és a hozzáadott érték alakulása.
In. Európai Tükör, 2003. 2. sz. 67-87. o.

A több mint 20 milliós kis- és középvállalkozói szektor az európai közösség gazdasági potenciáljának alapját képezi és döntő jelentősége van Európa versenyképességének fokozásában, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság elősegítésében.
A nyugat-európai KKV-k csaknem kétharmada több mint 10 éve működik, ezzel szemben az Európai Unióban az újonnan alapított vállalkozásoknak csak a fele éri meg ötödik születésnapját, s mintegy 1 millió vállalkozás létesül évente.
Az elmúlt tíz évben az európai kisvállalkozások árbevételének növekedése meghaladta a nagyobb vállalkozások árbevételének növekedését, ugyanakkor a hozzáadott érték növekedése a nagyobb vállalkozásoknál volt magasabb.

dr. Benedek Tamás: Milyenek a magyar vezetők. A felső vezetők véleménye a vezetőképzés fontosságáról Magyarországon.
In. Vezetéstudomány, 2002. 11. sz. 53-59. o.

A kutatás a magyarországi vállalatok felső vezetőinek vezetőképzéshez, a munkatársak oktatásához és az önképzéshez való hozzáállását vizsgálta. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a vállalatok irányítóinak mai gyakorlatában a képzés és oktatás szerepének erősödnie kell.
A vizsgálat alapján megállapítható volt, hogy van néhány olyan problémakör, amelyben a magyarországi vezetők mentalitása, véleménye lényegesen eltér a világ fejlett országaiban működő vezetők véleményétől. Úgy ítéljük meg, hogy ennek elsődleges oka az, hogy a magyarországi vezetők többsége nem azonos feladatokkal, feladatkörrel működik, mint egy külföldi vezetőtársa.
Mindez úgy is megfogalmazható -ahogy egy teljesen más felmérés során az egyik ilyen vezető nyilatkozott - hogy, aki a tervutasításos rendszerben is dolgozott és az akkori vezetési feladatait a jelenlegi vezetési feladatokkal hasonlítja össze, az megállapíthatja, hogy a jelenlegi rendszerben sokkal szigorúbban érvényesül a végrehajtási funkció, mint az húsz-harminc évvel ezelőtt érvényesülhetett.

Vajdáné dr. Horváth Piroska: A tudásalapú társadalom leképeződése: a klaszter.
In. Magyar Nemzet, 2002. május 3.

Az új évezred küszöbén a változások a vállalati struktúrákat is elérték. Az információs társadalom új szervezeti formákat követel, a XXI. század a hálózatok kora lesz. Az információ szerepének változása az üzleti világban elindította a tanulás térhódítását a gazdaságban: a tudásalapú gazdaság megjelenését. Napjainkra a verseny dimenziója is átalakult, globálissá vált, míg a versenyelőnyök helyi szintre mozdultak el. Az egyes térségek, tágan értelmezett régiók szerepe egyre inkább felértékelődik, hiszen a tartós vállalati, iparági versenyelőnyök földrajzilag koncentráltan jelennek meg. A verseny mára leginkább az innovatív képességek között zajlik. A vállalatok az innovációhoz szükséges finanszírozási forrásokhoz, magasan képzett munkaerőhöz, újabb piacokhoz a regionális, helyi hálózatokon keresztül tudnak legkönnyebben hozzáférni. Mindezeket leghatékonyabban segíti a stratégiai szövetségek egyik legismertebb formája a klaszter.
A leggyakrabban használt, regionális klaszter fogalmát a következőképpen magyarázhatjuk: az adott térségben működő versenyző és kooperáló vállalatok, a kapcsolódó és támogató iparágak, a pénzügyi intézmények, a szolgáltató és együttműködő infrastrukturális intézmények és a vállalati szövetségek innovatív kapcsolatrendszerén alapuló földrajzi koncentrációja.

Vajdáné dr. Horváth Piroska - dr. Kovácsné Ihász Anita: Hálózat-klaszter-gyakorlat
In. A tudás társadalma. Bp. Stratégiakutató Intézet, Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft., Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002.

Az új gazdaságnak két meghatározó jellemzője van: a termelés, mint folyamat tudástermeléssé válik, és ennek a szervezeti leképeződése: a hálózatok megjelenése.
A hálózat - cégek közötti kapcsolatok rendszere. Jellemzője a több vállalatot, gazdasági egységet átfogó tartós együttműködés, a láncszemek közötti bonyolult és gyakori interakciók, és a mindezekre ráépülő hosszú távú közös érdek, valamint a kölcsönösség és a bizalom.
A klaszter egy fajtája, állomása a hálózatoknak, különös tekintettel a stratégiai szövetségekre. Többféle klaszter - típust különböztethetünk meg a gazdasági aggregáció szintje, a területi szint, a fejlettség és a szervezési stratégia alapján. Bármilyen típusú klaszter létrehozásánál a klaszterpolitika lényege a hozzájárulás jellegében rejlik: a legfontosabb elemet nem a támogatás, vagy az operatív megoldások jelentik, hanem a jövőbeli üzleti stratégiák együttes végiggondolása és azok következetes megvalósítása. Ezekre a stratégiákra épülnek az operatív megoldások, melyekhez bizonyos esetekben támogatásokat szükséges rendelni.
Minden klaszter akkor válik mindenki számára sikeressé és elismertté, ha az alapítói és a tagi oldal igényeit, lehetőségeit figyelembe véve, a kölcsönösség elvén egymásra építve alakítják ki a klaszter működés céljait, szolgáltatásait és kontrollálják a meghatározott célok teljesülését a mindennapokban.

dr. Benedek Tamás: A magyar tulajdonú cégek teljesítményének elemzése (1998-2001)
In. Vezetéstudomány, 2002. 5. sz. 51-58. o.

A magyar tulajdonú cégek az elmúlt három esztendőben minden tekintetben növekedést értek el. A fejlődés tetten érhető a magyar tulajdonú cégek számában és az itt foglalkoztatott létszám növekedésében csakúgy, mint a nettó árbevétel vagy akár az export alakulásában. Hasonlóképpen pozitív változások történtek az egyes hatékonysági mutatóknál is. Különösen a nyereségtömeg, illetve a nyereséges magyar cégek száma növekedett jelentősen.
Mindezek eredményeként a hazai tulajdonú cégeknél nőttek a bérek, az osztalék kifizetések és jelentősen megnövekedett a beruházások záró állománya is. Az előbbi esetben több mint 199 Mrd Ft-ot fizettek ki 2000-ben és az 386,%-al haladta meg a korábbi értéket.
Egyes területeken további pozitívumokról lehet beszámolni. Így például érzékelhető, hogy a járműipar (közúti és egyéb járműgyártás), valamint a textil- és ruházati ipar cégei igyekeznek "felnőni" a Magyarországra települt külföldi tulajdonban lévő cégekhez. Ugyanakkor változatlanul és egyre nehezebb helyzetben vannak a mezőgazdasági, oktatási, egészségügy területen működő cégek.
A hazai tulajdonú cégek - az általuk produkált fejlődés ellenére - sajnálatos módon nem tudtak lépést tartani a külföldi tulajdonban lévő magyarországi cégekkel. Ennek következtében tovább csökkent a súlya a magyar többségi tulajdonú cégeknek a gazdaság egészén belül- és napjainkra átlagosan ez az arány - mármint a hazai és külföldi többségi tulajdonú cégek gazdaságon belüli súlyának aránya - az egyharmad-kétharmad körül mozog.
Bár meggyőződésünk szerint a tulajdonosi struktúra és még inkább a nemzeti hovatartozás nem befolyásolja egyértelműen és közvetlenül a gazdasági teljesítőképességet, a hazai tulajdon (és hazai befektetések) magyar gazdaságból történő kiszorulása jelentős veszélyeket hordoz.

dr. Bonifert Donát: Az ipar EU-érettsége az infrastruktúra területén.
In. Európai Tükör, 2002. 3. sz. 32-51. o.

A magyar tárgyalási álláspontra adott válaszában az Európai Unió számos kérdést tett fel elsősorban az átmeneti kérelmekkel kapcsolatban. Ez utóbbi tény jelzi, hogy mindkét fél érzékeny területként kezeli a közlekedési ágazatot. A magyar átmeneti mentességi igények azt a célt kívánják biztosítani, hogy a csatlakozáskor az egyes közlekedési alágazatok ne kerüljenek reménytelen versenyhátrányba az EU fuvarozóival szemben. A tanulmány az ipar felkészültségének, EU-érettségének értékelését horizontális közelítésben, a kitűzött feladatok, prioritások megvalósulásának áttekintésével tárgyalja az infrastruktúra területén.
A kutatás során készült helyzetértékelés az alábbiakra terjed ki:

• Elvégeztük az adott területek EU-érettségének felmérését. Megvizsgáltuk, hogy mely részterületek harmonizációja valósult meg, és miként, folyamatban lévő esetekben mi a további tennivaló (időpont szempontjából is behatárolva), továbbá foglalkoztunk a feltételrendszer alakulásával, a támogatáspolitika lehetőségeivel és korlátaival, valamint az adott terület iparpolitikai összefüggéseivel.
• A tanulmány részletesen foglalkozik az infrastruktúra területén folyó jogharmonizáció értékelésével, valamint a kapcsolódó intézményi hálózat kiépítésével.
• Végezetül javaslatokat fogalmazunk meg a tanulmányban a változásokra, a feltételrendszerre vonatkozóan, valamint megjelöljük a felkészülés iparpolitikai teendőit.

A tanulmányban az infrastruktúra EU-érettségét elkülönítve vizsgáltuk a közlekedéspolitika és az energiapolitika területén.

Dezsériné dr. Major Mária: A csőd- és felszámolási helyzetek kezelésének tapasztalatai a nyugat-európai országokban.
In. Európai Tükör, 2002. 3. sz. 52-69. o.

A fizetőképtelenség, a csődeljárások szabályozásával kapcsolatban kimutatható jogpolitikai tendenciaváltozások abban foglalhatók össze, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő cégek növekvő mértékben kapnak szerepet a helyzet megoldásában (reorganizációs sémák), ugyanakkor a korábbi hatósági előjogok - bizonyos mértékig - visszaszorulni látszanak (hitelezők kielégítési sorrendek változása).
Az egyes országok szabályozását összehasonlítva megállapítható, hogy a fizetésképtelenséget szabályozó jog, illetve annak megreformálása szorosan kötődik az egyes országok nemzetgazdasági preferenciakereteihez, az uralkodó gazdaságpolitikai felfogáshoz. Különösen az államnak a szanálások során vállalt szerepével kapcsolatban mutatkoznak alapvető ellentétek a különböző jogi megközelítésekben.

Vajdáné dr. Horváth Piroska - dr. Kovácsné Ihász Anita: Klaszterszerepek.
In. Humán Fókusz, 2001. október. 30-32. o.

A mai közgazdasági modellekben már nem a vállalatokat, hanem a vállalat-együtteseket (clusters) kell a gazdaság alapegységének tekintenünk. A hálózat cégek közötti kapcsolatok rendszere, amelynek legfőbb jellemzői a következők: több vállalatot, gazdasági egységet átfogó tartós együttműködés, láncszemek közötti bonyolult és gyakori interakciók és a mindezekre ráépülő hosszú távú közös érdek, valamint a kölcsönösség és a bizalom. A hálózatokban különféle szervezetek férnek meg egymás mellett, hogy csak a legfontosabbakat említsük: vállalkozások, nagyvállalatok, egyetemek, kutatóintézetek, szakmai szövetségek, tanácsadó cégek, pénzügyi intézmények.
A klaszter mint gazdaságfejlesztési eszköz célja a globális és hazai piacon, üzleti környezetben, technológiában bekövetkezett változások által megkívánt stratégiai változások meghatározása és végrehajtása annak érdekében, hogy az egy szakágazatban, szakmakultúrában tevékenykedő, azonos földrajzi területen elhelyezkedő vállalkozások megerősíthessék versenyképességüket, növelhessék hatékonyságukat kooperációjuk által.

dr. Bonifert Donát: A regionális gazdaságfejlesztési programok végrehajtásának intézményrendszere.
In. Európai Tükör, 2001. 6. sz. 35-53. o.

A területfejlesztés, azaz a gazdaságfejlesztés területi szempontjainak előtérbe kerülésével Magyarországon is egyre határozottabban jelenik meg a területi érdek és egyenrangú elemként épül be a kialakult érdekstruktúrába. Egyrészt az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos követelmények teljesítése érdekében Magyarországon is létre kell hozni egy olyan hierarchikus terület beosztási rendszert, amely felépítésében, logikájában megfelel az Unió rendszerének. Másrészt a területi érdeket a piacgazdaság kiépítése, a tulajdonviszonyok átalakítása és az önkormányzó társadalmi berendezkedés kereteinek létrejötte hozta felszínre. A tanulmány javaslatokat fogalmaz meg a regionális gazdaságfejlesztési intézményrendszer működésével kapcsolatban.

• Koncepció a területfejlesztés különböző szereplői tevékenységének térségi összehangolására.
• A regionális és megyei fejlesztési tanácsok, valamint a kistérségi szervezetek tevékenységi területének, feladatkörének összehangolása.
• Az eddig elkészült regionális, megyei és kistérségi tervdokumentumok áttekintése, értékelése és a további teendők.
• A területfejlesztés központi szerveinek működéséről készítendő átfogó értékelés
• Az EU Strukturális Alapjainak fogadására alkalmas, kétféle hazai rendszer összehangolása.
• A különféle pénzügyi eszközök azonos célra történő közös mozgósítása (forráskoordináció) elősegítése.
• A kistérségi önkormányzati társulások működési feltételeinek áttekintése és megfelelő intézményi változtatások kezdeményezése.
• A kistérségi fejlesztések pályázati önrészének biztosítása.

Dezsériné dr. Major Mária: A kis- és középvállakozás-fejlesztési politika hangsúlyeltolódásai az EU-ban és Magyarországon.
In Európai Tükör, 2001. 6. sz. 54-75. o.

A közösségi kis- és középvállalkozás (továbbiakban: KKV) fejlesztési politika a nyolcvanas évek közepén kezdett konzisztens eszközrendszerré formálódni, amely már magán viselte az egységes piacra való felkészülés jegyeit is. A felkészülést segítő úgynevezett Egységes Piaci Stratégia elsődlegesen a piaci versenyképesség javítását célzó tennivalókra koncentrált, de - a Közösség megváltozott versenypozíciójának elemzése keretében - foglalkozott a KKV-k szerepével is. A mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztése igen rövid magyarországi fejlődéstörténetének a tanulsága, hogy a kitűzött társadalom- és gazdaságfejlesztési célok eléréséhez csak integrált fejlesztési programokon keresztül lehet eljutni.
Amennyiben komolyan vesszük a regionális gazdaságépítés szervezési elveit, amelyek hasonlítanak az EU strukturális alapjainak megreformálása idején figyelembe vett elvekhez: a szubszidiaritás és a decentralizáció a partnerség és a programozás, valamint a koncentráció és az addicionalitás, ezek egyidejű és az adott folyamatokban adekvát megvalósítása követelmény a helyi KKV politika kialakításában. Fontos, hogy a KKV-k fejlesztése érdekében megszületett egy kerettörvény, amely meghatározza a jelenlegi fejlesztéspolitika prioritásait. A keretfeltételek biztosítása, az ehhez rendelt támogatások megteremtése, stabilitása igen fontos a vállalkozások számára. Nem lebecsülve a közvetlen támogatások, programok szerepét és súlyát, a szakértők és a vállalkozások képviselői között egyetértés alakult ki a vállalkozásbarát közgazdasági környezet primátusáról a folyamatszabályozási gyakorlattal szemben.

Vajdáné dr. Horváth Piroska - Haba József: A műszaki jogszabályok, a szabványosítás és a megfelelőség-igazolás.
In Európai Tükör, 2001. 6. sz. 76-105. o.

Az európai és a magyar szabványosítás rendszere, alapelvei, eljárási és módszertani szabályai között alapvető ellentétek nincsenek. A magyar szabványosítás az európai, piacgazdasági elvek szerint működik.
Még az EU-csatlakozás előtt az az érdekünk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megteremtsük az Európai Unióval azonos szabályozási és intézményrendszert.
Általában elmondható, hogy a minőségügy területén az előrehaladás a közösségi vívmányok (acquis communautaire) átvételében és érvényesítésében pozitívan hat vissza a gazdaságra. Az erős oldalak közé sorolható a mérésügy, az akkreditálás és a szabványosítás, a kétségtelen előrelépés ellenére azonban még mindig a gyengébb "oldalon áll" a jogközelítés és ezzel összefüggésben a megfelelősség-igazolás.